A curly coated valószínűleg a legrégibb retriever, ennek ellenére manapság a ritka fajtákhoz tartozik. Története a 19. század elején kezdődik Angliában. Visszamenőleg már nem lehet pontosan megállapítani, hogy milyen fajták játszottak közre kialakulásában, de az biztos, hogy a tenyészcél egy, különösen a vízimunkára alkalmas vadászkutya megteremtése volt. Minden bizonnyal a víz- és apportkedvelő Water Dog és a hasonló tulajdonságokkal rendelkező, igen kitartó St. John's kutya volt a kiindulási alap. Egyébként mindkét fajta a legtöbb retriever kialakulásában jelentős szerepet játszott. A curly a Water Dogtól örökölte jellegzetes göndör szőrű bundáját is. Valószínűleg szettereket és pointereket is felhasználtak, illetve az uszkár és az ír vízi-spániel is hathatott a curly fejlődésére. Régi angol festmények tanúsága szerint a fajta napjainkig alig változott. A korabeli curlyk csupán valamivel kisebbek voltak, mint a mai példányok. Mint minden retriever, a curly coated is az FCI nyolcas csoportjához, a retrieverek, kajtató és vízikutyákhoz tartozik. Nagy, mély benyomást keltő kutya. Angliában nagy közkedveltségnek örvendett, sőt, egy időben a legnépszerűbb retriever volt. A fajtát 1854-ben ismerte el az Angol Kennel Club, kiállításokon pedig 1860-ban lehetett először curlyket látni, mégpedig Birminghamben. Akkoriban az ismert tenyésztőkhöz tartozott például Mr Gorse, szerfelett eredményes Jet és Jet II. nevű kutyájával. A múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben Mr Darbey "Tiverton" kennele alakította a fajtát. Angliában 1899-ben alapították meg a Curly Retriever Clubot. A curlyt először az elegáns flat-coated retriever váltotta fel a népszerűségi listák élén, az egyre gyakoribb hajtóvadászatoknak és Field Trialoknak köszönhetően, amelyekre a curly nem volt olyan alkalmas. Később megelőzte őt a Labrador és a golden is. Gyorsabbak voltak, és kezelhetőbbek.
A második világháború után elsősorban Lance dandártábornok szentelte magát az eltűnő fajta megmentésének. "Sarona" kenneljében újra és újra sárga curlyk tűntek fel, de ezt a színváltozatot sajnos nem fogadták el. Jelenleg csak a fekete és a májbarna szín az elismert. A curlyk hamarosan Ausztráliába és Új-Zélandra is eljutottak, ahol szintén nagy népszerűségnek örvendtek. Ma világszerte csak néhány ezer regisztrált curly létezik, de Ausztráliában és Új-Zélandon sok, számon nem tartott példány él.
A curlyt eredetileg két célra alkalmazták. Különösen mint kitűnő vadász, elsősorban vadkacsa vadászkutyaként becsülték. Magányos vadászok társaként is megállta a helyét, önállóan dolgozott, de azért irányítani is lehetett. Ezenkívül orrkutyaként is használták a ház és az udvar védelmére, sőt orvvadászok ellen is. Fénykorában szinte minden vadásznak és vadőrnek curly coated retrievere volt.
Ausztráliában igazi mindenes kutya volt. Túlnyomórészt vadkacsa és kenguruvadászatra használták, de alkalmazták marhahajtóként és őrzőkutyaként is.
A curly természete egyértelműen különbözik a manapság népszerű retrieverfajtáktól. A curly rendkívül kötődik a családjához, tehát kifejezetten egygazdás, illetve egycsaládos kutya. szoros családi kapcsolatra van szüksége, ezért nem alkalmas kennelben való tartásra. Nagy a szeretetigénye, barátságos, jókedvű kutya. Idegenekkel szemben is barátságos, de tartózkodó. Ellentétben kedvelt kollégáival, a Chesapeake Bay retrieverhez hasonlóan őrzővédő hajlammal is rendelkezik. későn érő kutya, csak körülbelül hároméves korára válik igazán felnőtté. Intelligenciája és kifejezett makacssága kölyökkorától kezdve gondos, konzekvens nevelést igényel. De ettől függetlenül megőrzi önállóságát, és sohasem válik készséggel behódoló kutyává. Mivel kezdettől fogva vadászkutya, fajtájának megfelelően kell foglalkoztatni. Különben, mint minden nem kihasznált munkakutyánál, magatartászavarok léphetnek fel. Többek között kitűnő orra miatt is a vadászkutyakiképzésre predesztinált. A mentő és nyomkövetőmunka is megfelelő elfoglaltság számára, s ha egészséges, és nem túlsúlyos, agilityre is alkalmas.